A név a nyelvújítás idején, a XIX. században keletkezett a magyar nyelvben. Az Erneszt, germán eredetű nevet vették alapul. Az Ernő az Erneszt megrövidít&eac

komolyság, határozottság, erély

Védőszentjei Ernestus római vértanú (ünnepnapja: január 12.), és Ernestus bencés apát (ünnepnapja: július 13., november 7.).

A XIX. század óta állandó jelleggel jelen van a magyar keresztnévkincsben, azonban nem tartozik a leggyakoribb keresztnevek közé. A legnépszerűbb a XIX. század végén volt.

Idegen nyelvterületeken az Ernst (német, svéd, dán), Ernest (angol, lengyel, francia), Ernesto (spanyol, olasz), Ernyeszt (orosz) formában van jelen.

Híres viselői a névnek: Kiss Ernő (1799 - 1849) honvéd altábornagy, az aradi tizenhárom vértanú egyike; Osvát Ernő (1877 - 1929) író, szerkesztő, a Nyugat egyik szerkesztője

• Szép Ernő (költő, író, drámaíró)
• Kiss Ernő (honvéd altábornagy)
• Rubik Ernő (feltaláló)
• Rubik Ernő (gépészmérnök, repülőgép-tervező)
• Hollán Ernő (hadmérnök, altábornagy, államtitkár)
• Dohnányi Ernő (zeneszerző, karmester, zeneművész, pedagógus)
• Mesterházy Ernő (üzletember)
• Szabó Ernő (színművész)
• Fekete Ernő (színész)
• Gerő Ernő (politikus)
• Kállai Ernő (tanár, jogász)
• Kállai Ernő (művészettörténész, művészeti író, kritikus)
• Tóth Ernő (festő-, grfikus-, szobrászművész)
• Nemecsek Ernő (kitalált alak, regényhős)
• Poeltenberg Ernő (honvéd vezérőrnagy)